Nasser Al Attiyah, Marc Coma, Alejandro Patronelli, Vlagyimir Csagin. Hogy mi a közös bennük? Az idei Dakar-rali végén, a majd’ tízezer kilométeres dél-amerikai száguldást követõen õk pezsgõzhetnek gyõztesként vasárnap, a Buenos Aires-i céldobogón.

A viadal utolsó szakasza a gyõztesek szempontjából már nem osztott, nem szorzott (a 181 kilométer Dakar-viszonylatban rövid, viszont azoknak, akiknek a végsõ siker múlott rajta, olyan volt, mintha sohasem akarna véget érni), a dobogós helyezéseken azonban alakított. A nap legnagyobb vesztese kétségtelenül a chilei Chaleco López-Contardo volt, aki végig magabiztosan tartotta harmadik helyét a motorosok mezõnyében, szombaton azonban technikai hibák sújtották, amelyek miatt kicsúszott a kezébõl a bronzos pozíció és belehullott a hihetetlenül boldog Helder Rodrigues ölébe. Nem mintha õ nem küzdött volna példásan…
De nézzük, hogyan élték meg az utolsó napot az éllovasok – s utóbb Dakar-gyõztesek.

Nasser Al Attiyah (autós, Volkswagen Touareg): „Megcsináltuk! Nagyon boldog vagyok! Jó szakaszon vagyunk túl, de folyamatosan csak arra tudtam gondolni, mikor érünk már a végére. Nagyon sokat jelent számomra a Dakar-gyõzelem, a szerelõimnek, a csapatomnak és az országomnak is. Csodás gyõzelem volt, de igazság szerint nagyon nehéz elmagyarázni, mi minden fut át ilyenkor az ember agyán, de jó érzés, az biztos. Megmutattuk, hogy a mi csapatunk a legerõsebb a világon és az én pályafutásomnak is ez a legnagyobb pillanata. Úgy gondolom, mostantól az emberek már tényleg tudják majd, hol is van Katar.”

Marc Coma (motor, KTM): „Az volt az egyelten módja a gyõzelemnek, hogy végig koncentráltam, egyetlen pillanatra sem lankadhatott a figyelmem. S amikor az egyik nehéz nap véget ért, jött a másik, egy még nehezebb szakasszal. Mindannyian tudjuk, hogy a Dakar nehéz verseny, de az idén különösen nehéz volt. Ez a gyõzelem nagyon sok munka és sok évnyi áldozat megkoronázása. Meg kell köszönnöm az embereimnek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre – nagy célokat tûztünk ki magunk elé és elértük õket. Mint mindenkinek, nekünk is voltak nehéz napjaink, úgyhogy megyek és alszom egyet és gondolkodom a jövõn. Az igazság ugyanis az, hogy a verseny miatt nem volt idõm semmi máson gondolkodni már jó hosszú ideje…”
Alejandro Patronelli (quad, Yamaha): Hihetetlen, ami történt. Ha õszinték akarunk lenni, itt sem kellene lennünk, hiszen amikor a testvérem, Marcos elesett és eltörte mind a két lábát, volt rá esély, hogy el sem indulunk. Aztán mégis ott voltunk a rajtnál. Elveszítettük a reményt, visszanyertük, majd elveszítettük újra. Aztán eltörtem a kezem és alig tudtam húzni a gázt. Abból a szakaszgyól hátravolt még négyszáz kilométer és én azt gondoltam magamban: ha a kezem kibírja ezt a négyszázat, akkor kibírja a hátralévõ ötezret is. És tessék: itt vagyok. Bajnok lettem másfél kézzel. Hihetetlen. Kétezer óta nem nyertem semmit, most pedig én vagyok a Dakar-bajnok. El sem hiszem…”
Vlagyimir Csagin (kamion, Kamaz): A maga módján minden Dakar-rali különleges. Az idei számunkra nagyon jól ment. Arattunk néhány szakaszgyõzelmet, s megszereztük a hetedik Dakar-gyõzelmünket – ennél többet aligha kívánhatunk.
A nyilatkozataik mindent elmondanak az érzelmeikrõl, de azért tegyünk még hozzá néhány mondatot a háttérrõl: Nasszer al-Attijah az elmúlt két évben is nagyon közel állt a Dakar-sikerhez (emlékezhetünk, tavaly a célig késhegyre menõ csatát vívott Carlos Sainzcal), és most végre, pályafutása során elõször sikerült megszereznie.

Marc Coma egyenlített a Cyril Despres-vel folytatott különcsatában – szombattól mindkettejük neve mellett három-három Dakar-siker áll, s erre mindketten nagyon büszkék. Despres amúgy azt mondta, ennél nem tehetett többet, egyszerûen fizikailag képtelen lett volna rá. Elkövetett két hibát (ha akkor; még az elején nem megy vissza a meleg kesztyûéért és nem kap tízperces büntetést, talán most õ ünnepel…), s ezekért súlyos árat fizetett.
Itt kell megemlítenünk a magyar vonatkozású versenyzõket, a romániai Gyenes Emanuel a 17., a szerbiai Saghmeister Gábor a 61. helyen végzett az összetettben – mindketten remek munkát végeztek, hiszen a Dakar-távot legyõzni sem kis teljesítmény…

A quados Patronelli sikerének hõsiességérõl mindent elmond, hogy törött kézzel versenyzett végig, s ha még hozzávesszük, hogy tavaly öccse, Marcos volt a Dakar királya, kijelenthetjük, hogy teljes a családi boldogság.
Ami pedig a kamionosokat illeti: Vlagyimir Csagin, amikor még „csak” hatszoros Dakar-bajnok volt, holtversenyben állt az örökrangsorban a legendás cseh Karel Lopraisszal. Ettõl a hétvégétõl kezdve immár egyedüli rekorder – egyeduralkodó. Éppen úgy, ahogyan egy Cárhoz illik.