“Kimondottan a sivatagi autózásra készülünk: a gerincemet erõsítjük, a karomat a kormány miatt, a lábamat, hogy ne fáradjon el a pedálok kezelése közben. Van olyan gyakorlat, amikor súlyzókat tartok magam elõtt és úgy mozgatom õket, mintha a kormányt tekerném – ez jól jöhet, ha esetleg tönkremegy a kormányszervó… Persze, nem készülünk erre, de azért megtörténhet. Különbözõ típusú felüléseket is végzek, amelyekkel a teljes hátizomzatomat erõsítem – ez nagyon fontos a terepraliban” – mondta Szalay Balázs, aki hetente ötször egyórás tréningen vesz részt a Hajógyári szigeten, a Honvéd edzõtelepén, a kajakos fiúkkal és lányokkal együtt. 

S ha már kajak, a férfiakat edzõ Kiss Istvánnal az autóversenyzõ kipróbálta az ergométeres evezést is, s megállapította, hogy ez legalább annyira kimerítõ, mint egy kemény nap a sivatagban – a 190-es pulzusa mindenesetre erre utalt. 

“Szeptember elején kezdtük az edzéseket, és látom a fejlõdést, mert egyre kevesebbszer van izomlázam. De amikor kimarad a hétvége,  a hétfõi edzés eredményét kedd reggel azért érzem az izmaimban. A futás az, amit sokkal jobban élvezek: Horival (Horváth Gábor), Gyuzsóval (Gyulai Zsolt), Csipes Ferivel és Ábrahám Attilával vágunk neki általában az öt kilométeres távnak. Az elején még beszélgetünk, viccelõdünk, a végén azonban már mindenkinek csak a futásra van energiája” – vallotta be Szalay.