Szalay Balázs és Bunkoczi László (valamint a szerviz és médiacsapat) impozáns környezetben, a Hõsök terén búcsúzott péntek reggel az enyhe magyar téltõl, és felvillanyozva vágott neki az útnak, amelynek a végén egy kis adminisztráció után a nagy kaland várja. 

A visszatérés öröme – a Szahara. 

Ebben osztozik Szalayékkal a kamionos Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió, amely immár ötödször áll rajthoz a klasszikus Dakarok útvonalán haladó viadalon, és ugyancsak a Hõsök terérõl indult el Franciaország felé. 

„Mindenképp vissza akartunk térni Afrikába, hiszen a Szaharában szerettük meg a sivatagi versenyzést – mondta Szalay Balázs. – Hogy mi a célunk? Az, hogy a lehetõ legtöbb szakaszon a kétszeres Dakar-gyõztes Jean-Louis Schlesser elõtt végezzünk, már csak azért is, mert fogadtunk vele, s azért is, mert az utóbbi négy Africa Race-t õ nyerte meg. Mindent megteszünk majd a gyõzelemért, bár nem lesz könnyû dolgunk, hiszen a Szahara rettenetesen kemény ellenfél. Itt nincsenek aszfaltos utak néhány kilométerre a pályától, itt tudsz úgy menni órákat, hogy egyáltalán senkivel sem találkozol. Éppen ez benne a kalandos, ez benne a szép.”

Szalay Balázs azt is elárulta a Hõsök terén összegyûlt újságíróknak, hogy minden országban a helyi hadsereg vigyáz a mezõnyre, vagyis alapvetõen nincs ok az aggodalomra. Még akkor sem, ha Afrika teljesen kiszámíthatatlan, és mindig adódhatnak váratlan helyzetek. 

„Kétezer-hétben jártunk legutóbb Afrikában, úgyhogy nincs értékelhetõ emlékem az útvonalról, de a Szahara kihívásait mindketten ismerjük, ami azért nem hátrány – mondta a navigátor, Bunkoczi László. – Azt megtanultuk az elmúlt évek során, hogy mindig csak az adott nappal érdemes foglalkozni, mert ha túlságosan elõre nézünk, az megbosszulja magát. Nagyon várom már a versenyt, amelyrõl szeretnénk úgy hazajönni, hogy elmondhassuk: megálltuk a helyünket.”

Nos, a behajózás után szilveszterkor Marokkóban rajtol a mezõny, már egy éles – bár a többihez képest – rövid szakasszal, hogy a versenyzõk ráérezzenek Afrika ízére.