Az éjszakába nyúlt az össznépi pecsétgyûjtögetés, de végül az Opel Dakar Team összes versenyjármûve átesett az adminisztratív és technikai ellenõrzésen – vagyis rajtra kész a csapat, sõt, a fiúknak maradt egy szusszanásnyi idejük a szombati rajt elõtt.
Mivel Szalay Balázsnak ez már a 12. Dakarja, akár meg is szokhatta volna a papírmunkát, s talán meg is szokta, de attól még meg nem kedvelte. S ezúttal nehezítõ körülmény volt, hogy a csapat három versenyautót (pluszban egy szerb és egy bolgár párost) nevezett a versenyre, vagyis amikor elkezdõdött a pecsétgyûjtési akció, harminc ember mozgott egyszerre asztaltól asztalig. Egészen addig, amíg mindent rendben nem találtak, amíg meg nem volt a biztosítás, a GPS, a biztonsági felszerelések, az orvosi ellenõrzés satöbbi (újítás, hogy egy ideje megkérdezik, ha megsérülnél, beszámolhatnak-e az állapotodról a médiának). A mûveletek nagy része amúgy automatikus, hiszen százszor tájékoztattak már, hogy például a kamionok maximális sebessége Peruban 80 km/óra, míg Argentínában és Chilében 90 km/óra, hogy be kell kötni a biztonsági övet, hogy kötelezõ a lámpa használata, s hogy borsos büntetés jár például a sebességtúllépésért. S nemcsak pénz és idõbüntetés, hanem extrém esetben akár kizárás is.

Szóval a fiúk újra végighallgatták az intelmeket, beültek a GPS-oktatásra, mert minden évben van valami újítás. Aki még nem hallott ilyet, annak talán a legérdekesebb a Sentinel használata. Ezt a rendszert a biztonság érdekében fejlesztették ki. Van rajta egy kék gomb egy piros és egy zöld. Ha valamiért megállsz a szakaszon (mondjuk kereket cserélni), meg kell nyomnod a zöldet, hogy a rendezõk tudják, nincs bajod. Ha valaki megsérül az autóban és orvost hívnál, akkor a piros gombot kell használnod, majd a kéket, amely segítségével beszélni tudsz a rendezõkkel, elmondhatod, hogy mi bajod. Ugyanez a metódus abban az esetben is, ha valaki más sérül meg. Akkor is a te Sentineledet kell használnod (lévén az övé talán nem mûködik), beszélni a rendezõkkel, és miután megérkeztek a mentõk, a zöld gombbal jelezni, hogy tovább indultál. Utóbb az elveszített idõt a táborban jóvá írják. Érdekesség még, hogy ha olyan nagy baleset történik, amelynek következtében a versenyzõk nem tudják használni a technikai eszközöket, három perc elteltével a Sentinel automatikusan jelez a szervezõknek.

Az ember nem szívesen beszél autóverseny esetében balesetekrõl, de jó tudni, hogy ha baj van, akkor ott a segítség.
A papírmunka után jöhetett a technikai ellenõrzés (már lámpafénynél, itteni idõ szerint úgy fél tízkor, magyar idõ szerint fél négykor gurult át a pódiumon a vadonatúj Opel Mokka, és nem sokkal utána az MAN versenykamion), amely során aprólékosan megvizsgálták a jármûveket.
Miután az utolsó matrica is a helyére került, a versenygépekkel beálltak a zárt parkolóba, ahonnan majd csak közvetlenül a rajt elõtt jönnek ki a jármûvek.
Akkor már élesben.
Apropó, esélyek. Amikor Étienne Lavigne-t, a Dakar versenyigazgatóját arról kérdeztük, vajon mit gondol a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs esélyeirõl, természetesen nem tippelt. De azt azért elmondta: az egyik legjobb magyar párosról van szó, s hogy reméli, az Opel-csapat sikere motiválja majd a többi magyart is, hogy elinduljon a világ leghosszabb terepversenyén.