Stresszes napon van túl a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs, ez azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy megszerezze a 17. helyet és egyre elõrébb tornázza magát az összetettben.

A rendezõk az elsõ perui napra is tartogattak kihívást a mezõny számára – az Opel Dakar Team párosa extra feladatként azzal a tudattal állt oda a két részbõl álló, összesen 534 kilométernyi szelektív szakasz rajtjához, hogy tudta, nem számíthat a Darázsi Zsolt vezette versenykamionra. Ugyanis amint arról beszámoltunk, az MAN kuplungja tönkrement, a trió ott ragadt a dûnék között és még a szervizkamionnak is vissza kellett fordulnia, hogy kimenekítse, hiszen a mezõny elhagyta Chilét és Peruban folytatta a száguldást.
Így azután a csapatnak a Hungarian Dakar Team nyújtott segítõ kezet – elhoztak néhány pótalkatrészt Arequipába és a csapat egyik szerelõjét, Szabolcsi Palit, hogy legalább õ átnézhesse este az Opel Antarát, hiszen a mezõnyre további két pokoli szakasz vár a szóbeszéd szerint. (Jó hír, hogy a kamionok már úton vannak és péntekre remélhetõleg elérik a következõ tábort.)

De nézzük, mi történt a csütörtöki szakaszon!
„Vízválasztó nap volt a mai. Az elõzetesen kiadott útvonaltervben nem nagyon volt dûne, aztán csak elõkerültek valahonnan azok az óriási, nagyon puha homokhegyek. Amikor megláttuk, azonnal megálltam, hogy leengedjük a kerekeket. Hárman megelõztek, de õk utána ott ástak, amikor mi vígan elmentünk mellettük” – mondta Szalay, aki még azt is hozzátette, ezek után beértek egy mély homokos részre, ahol három Buggy ásott. Azokat szlalomozva kerülte ki a páros, az egyiktõl csak néhány centire volt, de a magyar pilóta tudta, ha elveszi a gázt, akkor jöhet az ásás. Nem jött – szerencsére.
„A második szakasznak volt egy sziklás része, amelyen sokszor kétesélyes volt, hogy az autó leesik a szakadékba, vagy fent marad az úton. Laci a vége felé már nem is mondta, hogy balra menjünk vagy jobbra, hanem csak azt, hogy türelmesen, türelmesen, türelmesen. Igaz, volt alapunk az óvatosságra, mert a végén csak ráugrattunk egy köves dombra és eltörtük az egyik rugót. Összességében azonban elégedett vagyok a nappal, hiszen az volt a cél, hogy végigmenjünk, és végigmentünk. Persze, nem mondom, hogy nem volt stresszes…”

No igen, a Dakar már csak ilyen. Stresszes.