A kilencedik Dakar rallyján vett részt, és ötödször ért célba Szalay Balázs. Érdekesség, hogy az elsõ sikeresen teljesített viadal nagyon nehezen jött össze (négy évet kellett rá várni, hiszen a pilóta 1996-ban indult elõször és 2000-ben ért célba elõször), az utóbbi négy viszont „csont nélkül” megvolt. Talán Bunkoczi László szerencsét hoz a pilótának, hiszen amikor vele indult (az utóbbi négy alkalommal), mindig célba ért.

Különösen nagyra értékelendõ a páros összetettbeli 35. pozíciója annak fényében, hogy egy vadonatúj versenyautót vetettek be a Szaharát átszelõ megmérettetésen, és a két és fél hónap alatt megépített Opel Antara kiválóan bírta a sivatagi terhelést. Ráadásul ez az eredmény azt is jelenti, hogy a Dakar rally történelmében az Opel az egyetlen olyan autómárka, amely százszázalékosan teljesítette a versenyt, azaz, ahányszor indult, annyi alkalommal végig is ért!
A vasárnapi szakasz már élményautózás volt a kettõs számára, mert nincs annál nagyobb boldogság egy terepralis számára, mint amikor felgurulhat a Rózsaszín-tó partján felállított céldobogóra.
„Elégedett vagyok, mert a csapatunk száz százalékos volt. Nemcsak mi értünk célba, hanem a csapat Darázsi Zsolt által vezetett versenykamionja is, amely a legjobb eredményt érte el a magyar indulók közül, és Kátai Péter is a mi színeinkben szerezte meg a valaha volt legjobb magyar motoros eredményt – mondta Szalay. – Külön öröm, hogy a MOL által támogatott regionális csapat is sikeres volt: Jaroslav Katrinak kilencedik helye óriási eredmény. Megérdemelte, megdolgozott érte.”
Szalay még elmondta, nagyon jó érzés számára, hogy ilyen remek csapat veszi körül, mert tudja, hogy rájuk mindig számíthat. A támogatók segítsége is nagyon fontos, hiszen nagy könnyebbség, hogy a csapat már január 21-én, vagyis a mostani Dakar rally után tudja, hogy jövõre is itt lehet a szponzorok jóvoltából.
„A támogatóink nélkül most nem lennénk itt a célban, köszönjük nekik, hogy bíztak a csapatban, remélem, megszolgáltuk a bizalmukat – tette még hozzá Szalay, aki azt is elárulta, egyáltalán nem fáradt el. Bár nem biztos, hogy ha most azt mondanák, holnap kezdje elölrõl a 7915 méteres száguldást, akkor máris indulna… – Annak tudatában, ami történt a versenyen, abszolút nem lehet panaszom az eredményre, fõleg, hogy a motorgondok miatt voltak olyan pillanatai a viadalnak, amikor azt hittem, nem jutunk el Dakarig. De szerencsére itt vagyunk, és ez motivációt jelent az egész csapatnak. Most néhány hét pihenõ következik, aztán elkezdjük a felkészülést a következõ Dakar rallyra…”

Jaroslav Katrinak szenzációs volt!

A MOL által támogatott regionális csapat legjobbja a szlovák motoros, Jaroslav Katrinak volt, aki az összetettben a kilencedik helyet szerezte meg. Noha korábban nyert már szakaszt is a Dakaron, még akkor sem volt annyira meghatódva, mint most, amikor átgurult a céldobogón, hátán a nemzeti lobogóval. Eddig négyszer indult a Dakar rallyn, de most elõször sikerült végig mennie, úgyhogy a célba érkezésért kapott medáliát szorongatva csak azt hajtogatta: mennyire boldog, hogy itt lehet. Ja, és persze hozzátette, hogy semmiképpen sem áll meg itt, már készül a következõ Dakarra.

Kátai Péter másodszor vett részt a világ legnehezebb terepraliversenyén, és a tavalyi combcsonttörése után az idén eljutott a Rózsaszín-tó partján felállított céldobogóig, ráadásul a valaha volt legjobb magyar motoros eredményt érte el: 20. lett. Azt mondja, sokat változott tavaly óta: a legfontosabb, hogy már nem olyan agresszív, nem akarja minden egyes méteren kihozni magából a maximumot, mert rájött, a Dakaron az a siker titka, ha az ember tartalékolja az energiáit az igazán nehéz pillanatokra. Azt a tanulságot is levonta, hogy az a motor, amivel most érkezett, túl nagy ezekre a pályákra, és fõleg túl nagy az õ termetéhez képest, úgyhogy ha visszajön, mindenképp kisebb gépet választ. Marad a KTM-nél természetesen, de a mostani tapasztalatával már az 525-öst választaná.

A romániai Emanuel Gyenes a 46. pozícióban végzett pályafutása elsõ Dakarján (a kilencedik legjobb újonc lett), és csillogott a szeme az örömtõl, amikor megérkezett a céldobogó mellett felállított táborba, amely a rendezõk jóvoltából ugyanúgy nézett ki, mint az eddigiek, még az étel is ugyanolyan volt. Szóval Gyenes elmondta, nagyon jó volt végigmenni az utolsó szakaszokon, és bár voltak gyenge pillanatai, összességében az egész versenyt élvezte. Azt mondja, a pszichikai nyomást volt a legnehezebb elviselni, amikor technikai gondja adódott. Folyamatosan azt kérdezgette magától, vajon kibírja-e a motorja, vagy sem. Szerencsére kibírta…

A Darázsi Zsolt-Szalai Norbert-Laklóth Aladár trió ezen a napon már csak az autózás örömét tartotta szem elõtt: élvezte a száguldást a homokos talajon, és közben fél szemmel végig figyelte az összetettben mögötte következõ Bezemert. Nem volt rá szükség, a szakaszon is elõrébb volt a magyar trió az összetettbeli 17. helye pedig a legjobb magyar kamionos eredmény. Darázsi Zsolttal a Rózsaszín-tó partján rendezett ünnepség talán feledtette a bosszúságot, hogy szombaton, mielõtt elindult volna Dakarba, Tambakundában ellopták a kempingágya alól a nadrágját és a versenyzõcipõjét. A jelek szerint sportcipõben is ugyanolyan hatékonyan tudja nyomni a gázt…