A Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack Gyögy kamionos egység ugyan este nyolc órakor még a pályán volt, ám tempósan haladt a cél felé, ami egyben azt is jelenti, hogy remekül kezelte az abból adódó gondokat, hogy az elõzõ napon szinte teljesen elfogyott a fék. A Szalay Balázs, Bunkoczi László duó és a csapat motorosa, Varga Ákos azonban még világosban teljesítette az erre a napra rendelt 348 kilométeres szelektív szakaszt, és szerencsésen megérkezett Szenegálba. Szalayék a 29. pozícióban zárták a szelektívet, Varga pedig a 38. helyen ért célba.
A szakasz elején és végén lendületesen lehetett közlekedni, a közepe azonban inkább triálversenyhez hasonlított, mint terepralihoz – az autósok egyes sebességi fokozatban küzdötték át magukat az óriási sziklákon.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, 29. hely, az összetettben: 30.)
Türelemjáték volt, és én igyekeztem nagyon óvatos lenni, mert intõ jelként ott ácsorogtak az út szélén azok, akik nem voltak eléggé türelmesek. A sziklákon maximum tíz-húsz kilométert lehetett haladni óránként, de veszélyes lett volna jobban sietni. Mégsem ezek voltak a legnehezebb pillanatok, hanem az, amikor az egyik gyors részen átszaladt elõttem egy gyerek. A helyiek azzal szórakoztak, hogy átfutkostak az autók elõtt, csak az volt a baj, hogy nem tudták kiszámítani, milyen gyorsan jövünk. Az egyik ilyen alkalommal satuféket nyomtam és már keresztben csúszott a kocsi, majdnem felborultunk, de nem bántam. Azt gondoltam, inkább boruljunk fel, de mentsük meg a gyereket. Szerencsére talpon maradtunk és a fiú is elszaladt, de néhány pillanatra meghûlt bennem a vér. Ezt leszámítva egyébként élveztem a szakaszt.

Varga Ákos (KTM, 38. hely, az összetettben: 61.)
Nem bánnám, ha már Dakarban lennénk, de ezt a két napot már féllábon is kibírom. Nem is a szakasz fárasztott el a legjobban, hanem ez az iszonyú hõség, ami itt már napok óta tombol. A pálya tizenharmadik kilométerénél láttam, hogy ott fekszik az út szélén az éllovas motoros hölgy Ludivine Puy és ez még nagyobb óvatosságra intett. Ennek ellenére kétszer is elcsúsztam – mindkétszer patakátkeléskor. Már majdnem kint voltam a vízbõl, amikor a mohás, nyálkás parton megcsúszott a KTM és én behasaltam a vízbe. De minden rosszban van valami jó: a fürdõzések után legalább fél órán keresztül nem volt gondom a hõséggel. A szakasz vége elõtt három kilométerrel még egy szikla leakasztotta a láncomat, azt visszatettem, de más gondom szerencsére nem volt. Várom már a vasárnap délutánt.

A versenybõl még két nap (összesen 744 kilométer) van hátra, ám ezek közül már csak egy, a szombati a hosszú.