A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs ott folytatta, ahol elõzõ nap abbahagyta – igaz, sokkal nehezebb út vezetett a szerdai 17. helyhez, mint a keddi tizennyolcadikhoz. Bár az is tény: senki sem ígérte, hogy a Dakar könnyû lesz.

Nem is az, sõt egyre nehezedik. A szerdai Iquique–Arica szakaszról a gyári pilóták közül is sokan azt mondták, a verseny eddigi legnehezebb szelektívje volt. Az Opel Dakar Team sem úszta meg kalandok nélkül.

„Sokan elakadtak ma – szögezte le Szalay a nap végén. – Egyikük állt valamelyik dûne tetején és integetett, hogy arra ne menjünk. Hát köszi, gondoltam, amikor már félig fent voltunk a domboldalban. Aztán felsétáltam, megnéztem, és magamban igazat adtam neki egy gödörben vesztegelt. Visszafordultunk, másfelé kerestük az irányt. Aztán volt, hogy valaki otthagyta a lapátját és a homokfutóját a dûne tetején, de õ maga már nem volt sehol, minket viszont irányváltásra kényszerített.”

Szóval kalandokban ezen a napon sem volt hiány, egy kis ásás is becsúszott, pontosabban nem is ásás, Szalayék csak felemelték az autót és lerakták a trepniket, aztán már mentek is tovább. Az igazi idõveszteséget nem ez jelentette, hanem a két defekt az utolsó tizenöt kilométeren.
„A dûnék után a leengedett kerekekkel mentünk tovább, ám kiértünk a köves szakaszra, ahol elõbb bal elsõ, majd jobb hátsó defektet kaptunk. Amíg kereket cseréltünk, jó néhányan megelõztek, úgyhogy azt gondoltam, húszon kívül leszünk. Ehhez képest nagyon elégedett vagyok a tizenhetedik hellyel. S van még valami, ami biztos: holnap három pótkereket viszünk, nem akarok rizikózni” – mondta Szalay.

A csapat versenykamionjáról sajnos nem szolgálhatunk jó hírekkel: a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió magyar idõ szerint fél tizenkettõkor egy dûne tetején vesztegelt a szakasz felén alig túl. Az MAN-kamionban tönkrement a kuplung, lehetetlen volt megjavítani ott a helyszínen, úgyhogy a trió számára alighanem befejezõdött a verseny. Persze, halvány remény mindig van, de ez most tényleg nagyon halvány.