Nem volt túl jó napja a Szalay Dakar Teamnek szerdán, mivel a romániai Szilveszter Zsolt reggel balesetet szenvedett a szelektív szakaszra vezetõ összekötõ szakaszon, Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak pedig technikai gondja volt, úgyhogy kénytelen volt megvárni a versenykamiont, hogy annak legénysége segítsen neki. A vállát és a lábát fájlaló Szilvesztert a Kanári-szigetekre szállították kórházba, mint ahogy a Szalay-csapattól szervizsegítséget kapó Kátai Pétert is, aki szintén ezen a napon szenvedett balesetet (neki a combcsontja tört el).
A regionális Mol-alakulat szlovák tagja, Jaroslav Katrinak egyszer elesett, de összességében jó napot zárt, Varga Ákos pedig bár élete egyik legszörnyûbb napjának nevezte a mait, az eredményre nem panaszkodhatott.

Varga Ákos (KTM, 35. hely):
Reggel a szelektív szakaszra menet láttam az út szélén Szilveszter Zsoltot, és beszéltem is vele. Nem a mért szakaszon szenvedett balesetet, hanem a rajthoz vezetõ úton ment bele valaki hátulról. A vállát és a lábát fájlalta, és bár nem értem oda rögtön az eset után, teljesen magánál volt, úgyhogy nem értem a róla érkezõ rémhíreket. Kátai Petivel is tudtam beszélni, õ körülbelül 150 km/órás sebességgel esett el – a porban nem látott meg egy sziklát és az megdobta. Eltört a combcsontja, de a vállát is fájlalta. Azt mondta, néhány pillanatra az eszméletét is elveszítette, de ez normális ilyen eséseknél.
Életem egyik legrosszabb napja volt ez a mai, és biztosan a legrosszabb dakaros nap, még akkor is, ha a napi eredményem viszonylag jó. Két napja nem mûködik rendesen a sebességmérõm, és tegnap iszonyú mennyiségû büntetést kaptam sebességtúllépés miatt, úgyhogy ma körülbelül kétszázadiknak rajtoltam. A portól semmit sem láttam, és amikor a két balesetet szenvedett fiúval találkoztam, végig az járt az eszemben, hogy nehogy én is elessek. Az egyik énem azt mondta, húzzam a gázt, a másik meg azt, hogy ne törjem össze magam.

Jaroslav Katrinak (KTM, 11. hely)
Egyszer elestem, mert a köveken elpattogott a motor és már nem bírtam megfogni. A motor bal oldala egy kicsit összetört, de ez minden, szerencsére nem sérültem meg. Ma volt az elsõ nap, amikor egyedül motoroztam, úgyhogy tudtam tesztelni, mennyire megy a navigáció. Kétszer kerültem kritikus helyzetbe, amikor az itinerbõl nem tudtam egyértelmûen kitalálni, hogy merre menjek tovább, akkor követtem a nyomokat.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera 125. hely)
Ma is iszonyú köves, sziklás utakon kellett közlekednünk, és bár nem ütöttük meg sehol az autót, a trapézban eltört valami, úgyhogy kénytelenek voltunk megvárni a versenykamiont. Körülbelül két órát töltöttünk el szereléssel. A csapat összességében pokoli napot zárt, és nagyon örülök annak, hogy az orvosok, akikkel beszéltünk, azt mondták, Zsolt rendbe fog jönni, ugyanis ez a legfontosabb.