Az Opel Dakar Team színeiben két külföldi páros is száguld a Silkway-ralin, Petar Cenkov és Ivan Marion bolgár, míg Raul Dagnino chilei, navigátora, Javier Blanco pedig spanyol. A két páros nemrég hazánkban tesztelte az Opel Antarákat (fejenként úgy 300-300 kilométert tettek meg), s a teszt után csak még lelkesebbek, még jobban várják a július 7-én rajtoló orosz sivatagi verseny kezdetét, amelyen a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs is megméreti magát.

S hogy mit kell tudni róluk?

Petar Cenkov az elsõ bolgár versenyzõ aki elrajtolt és célba ért a Dakar-ralin – igaz, akkor még nem autó, hanem egy quad kormánya mögött. A versenyzõ 2011-ben a 12., 2012-ben egy pozíciót javítva a 11. helyen végzett a világ leghosszabb és legnehezebb terepraliviadalán. Az egyébként egy teher-légitársaság igazgatójaként dolgozó versenyzõ most úgy döntött, autóval próbál szerencsét

(honfitársa, Ivan Marion diktálja majd neki az itinert) és a Selyemút-rali lesz az elsõ versenye az Opel Antarával.

„A quaddal túl sok volt a probléma, a legutóbbi Dakaron volt olyan, hogy teljes két napig egyetlen percet sem aludtam, csak küzdöttem az elemekkel és a technikával, de a többi nap sem volt lányregény. Limába érve úgy döntöttem, most már egy kicsit élvezni is szeretném a viadalt és tényleg versenyezni akarok. Keményen készülök a megméretésekre, komoly edzésprogramot követek, mert a Silkway-rali sem amatõröknek való, s egyvalamit megtanultam: a sivatag nem bocsát meg, nem ad ajándékot, nem vendéglátó típus, és alapvetõen nem szeret téged. Gyors döntéseket kell hozni, ha ott vagy, mert különben véged van” – mondta Cenkov.

S hogy mik a tervei, milyen célokat tûzött maga elé az idén? Nyilván a Silkway után a Dakar-ralin is ott szeretne lenni.

„A maratoni versenyeken nem a sebesség a fõ szempont, hanem a megbízhatóság, az, hogy az ember kibírja a nehéz napokat egymás után, hogy ne hibázzon, hogy folyamatosan képes legyen koncentrálni” – adta meg a nyerõ taktikát Cenkov, aki úgy ismerkedett meg chilei barátjával, hogy amikor elfogyott az üzemanyaga a sivatagban, Raul Dagnino volt az egyetlen, aki segíteni próbált. Csakhogy az õ üzemanyaga nem volt kompatibilis a quadhoz, úgyhogy nem tehetett mást, az autós húzta, húzta, amíg csak ki nem értek a szakasz végéig. Ott köttetett köztük életre szóló barátság.

Raul Dagnino nem a Dakar-ralin tanult önfegyelmet és kitartást. Hanem akkor, amikor részt vett annak a 33 bányásznak a mentésében, akik a föld alatt ragadtak, mert rájuk omlott a bányavájat. Az egész világ aggódott azokért az emberekért, Raul azonban nem tétlenkedett, õ is dolgozott a Hope (vagyis remény) elnevezésû gépen, amely elõször lépett kapcsolatba a szerencsétlenül járt bányászokkal.

„Akkor megtanultam, hogy sohasem szabad feladni a reményt, s ez a tapasztalat a Dakaron is segít, amikor kilátástalannak tûnik a helyzet” – mondta.

A chilei, spanyol páros tavaly Toyotával versenyzett,  ahhoz képest az Opel Antara egy újabb lépcsõfok felfelé.

„Az autó elképesztõ. Elég erõs, jók a fékek rajta, jó a futómûve. S hogy mit keresek én a Dakaron? Mindig is szerettem motorozni, szerettem a sivatagot és a harminchárom föld alatt rekedt bányász sorsa az enyémet is megváltoztatta: ott és akkor ráébredtem, úgy kell élnem, hogy talán nem lesz holnap. Így azután megváltoztattam az élethez való viszonyomat és mostantól azt csinálom, amit tényleg szeretnék. A Dakar-rali amúgy elképesztõ kihívás, egy kicsit olyan teljesíteni, mint megmászni az Everestet. A sivatagban bármelyik pillanatban érhet meglepetés, nem tudhatod elõre, mi vár rád a dûnék mögött.”

S hogy mire számít a Silkway-ralin?

Tanulni szeretne, megismerni az autót, csapatként dolgozni, folyamatosan fejlõdni és fejleszteni, no és persze befejezni a versenyt. Ha sikerül célba érnie navigátorával, Javier Blancóval, õ már elégedett lesz.